Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenöt évvel ezelőtt készült egy tanulmány a WHO megbízásából a vadkenderszármazékok és az egyéb drogok hatásainak összehasonlításáról. A gyakorlati munkát végző dolgozó szakemberek és a kérdés szakértői hiába várták azonban az eredmények megjelenését, hosszas vita után, politikai nyomásra fiókban maradt a tanulmány. Többen attól féltek, hogy az eredmények ismeretében az emberek követelni fogják a marihuána legalizálását. Nemrégiben ismét készült egy tanulmány, amelynek eredménye lényegében megegyezik a tizenöt évvel ezelőttiével. Többek között megállapítják, hogy a vadkenderszármazékok fogyasztása nem okoz magzati rendellenességeket, szemben például az alkohollal, amelynek közismert a méhen belüli káros hatása. A hosszú távú hatások közül hetet vizsgáltak, és öt esetben állapították meg, hogy a hasis és a marihuána jobb, mint az alkohol vagy a dohányzás. Megfigyelték többek között a májműködést, a különféle agykárosodásokat, a baleseti kockázat és az öngyilkossági szándék arányának alakulását. Miközben ezeken a területeken egyértelmű például az alkoholisták veszélyeztetettsége, addig a vadkenderfogyasztók körében nem nőtt a kockázat. A tanulmány ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a magasabb gondolkodási szinteken némi romlás mutatható ki, s a légúti rákos betegségek kockázata is nő. (New Scientist) Kedves Élet és Tudomány! Élet és Tudomány, LIII/21, 1998. május 22. Egészségkímélő(?) kábítószerek címmel a New Scientist cikkei alapján jelent meg egy írásuk az ÉT idei 15. számában. A vadkenderrel kapcsolatban az utóbbi években számtalan téves megállapítás látott napvilágot. Már a neve is téves, mert a vadkender egy botanikai taxon, a Cannabis sativa L. fajnak egyik alfaja (subsp. spontanea). Tehát a valódi vadkender a fenti alak, amely Magyarországon főleg a Duna-Tisza közi hátságon fordul el spontán módon. De sok szakember vadkendernek nevezi a szántóföldről több évtizede kiszökött és gyomnak tekinthető termesztett kenderfajták különféle alakjait is. (Ráadásul néhol a kenderrel semmiféle rokonságban nem levő parlagfüvet is vadkendernek nevezik.) Sem a valódi vadkenderben, sem pedig az elvadult kenderben nincs számottevő mennyiségű tetrahidro-kannabinol (THC), amely a hasisnak, illetve a marihuánának a hatóanyaga. Az ország egyetlen kultúrkender nemesítőjeként számtalanszor javasoltam a médiának és a rendőrségnek, hogy hagyjanak fel a vadkender kifejezés használatával, mert az megtévesztő. A kannabinol hatóanyagot tartalmazó kenderalakokat marihuána- vagy hasiskendernek célszerű nevezni, a kettő között csak a készítmény, illetőleg a szárítmány THC-tartalmában van különbség. A New Scientist egész számot szentelt a kendernek, és bármennyire ellenkezik is a várakozással, az írásnak igaz az a megállapítása, amely szerint a THC mint drog hatóanyag sokkal kevésbé veszélyes, mint bármely ismert kábítószernek a hatóanyaga. (Az alkoholról és a dohányról mint államilag és társadalmilag elfogadott kábítószerekről most nem beszélünk.) Az orvosi szakirodalom még soha egyetlen olyan esetet sem írt le, hogy valaki meghalt volna a THC túladagolása miatt. A THC-t azért sem lehet túladagolni, mert gyakorlatilag teljesen ártalmatlan, a szükséges eufóriát már egyetlen cigaretta elszívásától is megkapja az ember. Ebből az is következik, hogy nem beszélhetünk THC-függőségről olyan értelemben, mint más kábítószerek (morfin, heroin, kokain stb.) esetében, vagyis nem alakul ki függőség, s ennek a kábítószernek az elhagyása nem jár elvonási tünetekkel. Ez jogossá teszi azt a megkülönböztetést, hogy a hasis- vagy a marihuánakender lágy drog. Annak, hogy sok országban mégis a tilalmi listán szerepel, nagyon sok és összetett oka van, egyebek között az Egyesült Államok tilalmi politikája, amely mintegy hatvan évvel ezelőtt a kultúrkender termesztését is megnehezítette, és harminc évvel ezelőtt pedig végleg betiltotta. Akkoriban a rostnyerés céljára termesztett kenderben ugyancsak több kannabinol volt, mint ma, azóta azonban a nemesítők, már a kultúrkender THC-tartalmát is számottevően csökkentették, az manapság az általánosan elfogadott 0,3 százalék alatt van, amely körülbelül ötszörös biztonságot jelent arra, hogy elszívásával az eufória legcsekélyebb mértékéhez se lehessen semmiképpen hozzájutni. Az Egyesült Államok mégsem nézi jó szemmel, hogy a szomszédos Kanadában újabban ismét engedélyezik az ipari kender termesztését, és nemrégiben Európában a két utolsó állam is beadta a derekát: 1996-ban Németországban és 1997-ben Olaszországban szintén engedélyezték a kender termesztését. Az ipari kendernek és a marihuána- vagy hasiskendernek ugyanis nem sok köze van egymáshoz, noha morfológiailag alig lehet őket megkülönböztetni. És már vitatott kérdés az is, hogy rendszertanilag indokolt-e a jelenlegi Cannabis sativától megkülönböztetni a korábban hasistartalmúnak tartott Cannabis indicát. Egyébként ez a kender már csak azért sem lehet vad, mert bizonyos országokban üvegházakban, a legkorszerűbb nemesítési módszerekkel termesztik. Szelektálva és műszerekkel mérve a benne levő hatóanyag mennyiségét, szisztematikusan növelik az újabb fajták THC-tartalmát, amely egyes esetekben már a 20-30 százalékot is eléri (rezingyanta). (A kérdés iránt érdeklődőknek javasolom R. Mechoulamnak, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzorának Cannabinoids as Therapeutic Agents, című, 1986-ban megjelent könyvét.) Néhány éve nagy vita kerekedett Konrád Györgynek a marihuána legalizálására tett indítványa körül. Nem akarnék ebben utólag állást foglalni, de megjegyzem, hogy vajmi kevés szó esik a hasiskendernek a gyógyászati értékéről, holott annak mind adjuvánsként, mind pedig közvetlen terapeutikumként igen nagy a jelentősége. Adjuvánsként rendkívül fontos szerepe lehetne a rák gyógyításában. A kemoterápiában részesített betegek egy részének ugyanis állandó jellegű, csillapíthatatlan hányingere van, s ezt a THC radikálisan megszünteti. Ugyancsak fontos szer a glaukómás betegek szemnyomásának gyors megszüntetésére. Az USA-ban időközben előállították a szintetikus THC-t, és Marinol néven hozzák forgalomba, szigorúan receptre, rákos betegek számára. Terapeutikumként nagy és igazoltan gyógyító hatása van mint asztma és epilepszia elleni szernek, továbbá mint nyugtatónak. A sok országban még mindig érvényes kendertermesztési tilalom miatt, persze, az ilyen pozitív kicsengésű tudományos munkákat mély hallgatás övezi, pedig e sokat és méltatlanul ócsárolt és üldözött növénynek ezen a téren elégtételt kell szolgáltatni. Dr. Bócsa István akadémikus, kutatóprofesszor © Élet és Tudomány, 1998
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.